2014. január 3., péntek

2. rész Los Angeles

"Így hát összecsomagoltam és elindultam a reptérre."
~Eközben Los Angeles-ben ~
~ Peti szemszöge~
Az irodában ültem és Kingára vártam. De helyette egy futár érkezett aki egy DVD-t hozott. Betettem a lejátszóba és elindítottam. A szívem kihagyott egy ütemet amikor megláttam, hogy Kinga van azon a felvételen. A "film" hamar véget ért és a stáblista helyett egy üzenet volt ott; "Szedd össze a csapatodat, ha viszont szeretnéd még őt látni. Ja és csak 5 ember vehet részt a keresésben: Zoé, Ádám, Ákos, Ramóna és te. Ha bárkinek is szólsz megölöm"
 A szívem majd meg szakadt. Azonnal oda hívtam az érintetteket de csak négyen voltunk. Elindítottam még egyszer a filmet. A többiek végig nézték és nekik is leesett az  álluk. Miután meg nézték a videót azonnal elindultunk Ádám irodájába. Betette a lemezt és megpróbálta meg fejteni az íráskódot.
- Túlságosan profi munka. De ez lehetetlen ilyen profi anyagot csak én tudok készíteni- Monda Ádám miközben tovább próbálkozott.
- A francba. Ádám rá kell jönnünk, ki küldte- Ekkor furcsa dolog történt. Mindannyiunk telefonja megszólta. Mind a négyen SMS-t kaptunk. Ismeretlen címről és telefonszámról. Minden üzenetben ez állt: " Zoé" Nem tudtuk ezt mire vélni. Ramóna azonnal elrohant, mi pedig utána. Amikor utolértük már a saját irodájában ült és egy e-mail írt Zoénak. Miután elküldte meg próbált lenyugtatni minket, de nem nagyon ment neki.
Vissza mentem az irodámba a filmmel és még vagy 50-szer megnéztem és próbáltam rájönni ki és miért rabolta el a menyasszonyomat és mit akarnak Zoétól???
~ Ádám szemszöge ~
Ilyen nincs. Ez lehetetlen. Petinek nem mondhatom, hogy van még egy ember aki rajtam kívül ilyen munkát tud csinálni. Az az ember halott. Gondolat menetemben Ramóna szakított meg.
- Te tudod kiküldte. Igaz? -
- Nem. Gondoltam valakire, de az lehetetlen ugyan is ő halott-  Mondtam miközben hátra döltem a székemben. Mielőtt Ramóna reagálni tudott volna kopogtak. Az ajtó kinyílt és Zoé lépett be rajta. Azonnal megöleltem.
- Hála Istennek, hogy itt vagy- Mondtam miközben elengedtem szorításomból.
- Had mutassam be Ramónát. Ő került a te helyedre - Eléggé ideges voltam attól, hogy hogyan fog Zoé reagálni.
- Hevesy Ramóna- Monda Rami és kezet nyújtott.
- Mauthner Zoé. Te küldted az e-mail-t igaz?-
- Igen - Zoé erre már nem válaszolt, helyette az ajtó kivágódott és Ákos lépett be rajta. Aki szintén meg ölelte régi csapattársunkat.
- Zoé készen állsz?- Kérdeztük egyszerre Ákossal, miközben Peti irodája felé tartottunk.
- Igen- Mondta majd lenyomta a kilincset és belépett.
~ Kinga szemszöge~
Arra ébredtem, hogy valaki a nevemet hajtogatja.  Még mindig ezen a szörnyű helyen vagyok valakivel akiről nem tudom, hogy kicsoda és hogy mit akar tőlem.
- Kinga mesélt neked valaha is Peti az AQC-ről?- Kérdezte az a hang.
- Nem-
- Sejtettem. Akkor majd én mesélek.  Két évvel ezelőtt kezdődött, amikor is Peti egy drog akcióban 13 kg kokaint nem adott le. Azt mondta, hogy ez még bármelyik akciónkhoz jól jöhet. Mi pedig hittünk neki ezért nem köptük be. De aztán egyre furcsább lett. Túl sok dolog tűnt el a bázisról. Egy nap követtem Petit hazáig. De nem haza ment hanem egy raktárhoz, ahol a drog kb. 25%- át átadta az AQC-nek.
Akkor rájöttem, hogy ő volt az áruló. Két nap múlva az AQC elleni támadásunk sikeres volt. Lecsaptunk rájuk. Viszont én nem akartam, hogy az a szemét megússza. Ezért én az akció után bent maradtam vele az épületben és meg fenyegettem. Vagy ő mondja el vagy én.  A válasza annyi volt, hogy elővette a fegyverét és lelőtt.
Ekkor érkeztek vissza Ákosék, akiknek az a szemét azt mondta, hogy az AQC-nek tőlem van az áruja, én árultam el őket. Hármuk közül senki nem hítt neki, de hát mit tudtak volna csinálni hiszen a főnökök volt. De Zoé ő más volt előrántotta a fegyverét és le akarta lőni Petit, de a többiek nem engedték neki. Zoé elrohant, engem pedig ott hagytak, csak azt felejtette el a drága vőlegényed, hogy még védő felszerelés volt rajtam. Így éltem túl. Na most már tudod ki vagyok? - . Felkellet dolgoznom amiket mondott. A számon csak egy szó jött ki : - Tomi -
- Igen -
- Az kivan zárva, hogy Peti ilyet tegyen, lehetetlen. Ilyen nincs.
- De mégis van -
- Mondd, hogy nem igaz -
- Sajnálom - Nem válaszoltam. Ekkor kivágódott az ajtó és belépett rajta három ismerős arc, akiken látszott, hogy ők sem hiszik el amit látnak....

2014. január 1., szerda

1. rész A kezdet

~ Kinga szemszöge~
Haza felé tartottam és gondolkoztam, amikor is egy fekete kis busz megállt mellett. Az ajtaja hirtelen kinyílt és három kapucnis fickó ugrott ki, majd betuszkoltak a kisbuszba. Pár másodperccel később egy tűt éreztem a nyakamon, aztán elsötétült minden. Amikor magamhoz tértem egy sötét helységben találtam magam. Párat pislogtam mire felfogtam mi történt. Elraboltak. A kezemet a szék hátújához kötözték. Próbáltam kiszabadulni, de a csomó nagyon esősen volt meghúzva.
- Ne is erőlködj. Nem tudod kifeszíteni a csomót- Mondta egy hang a szoba sarkából. Nem tudtam honnan de nagyon ismerős volt a hang, de ha felakasztanak akkor se tudom kihez kötni.
- Kivagy te? Hol vagyunk?-
- Hogy hol vagyunk az mind egy. Hogy ki vagyok? Az aki leakarta leplezni a vőlegényedet, de helyette egy golyót kapott a mellkasába-  Ki lehet ő? És honnan tud az eljegyzésről? Ezek és még vagy 100 ilyen kérdés cikázott a fejemben, de a számon csak ennyi jött ki: - Honnan ismersz? -
- Nem fogom megmondani, még nem. Gondolkozz egy kicsit Kinga- Honnan tudja a nevemet?  - Van egy kis dolgom, de ne aggódj vissza jövök, de hogy még véletlenül se gondolkozz a szökésen kapsz egy kis morfiumot- És azzal a nyakamba szúrta megint a tűt. Hatásos már megint elkábított. - Peti - Ezek voltak utolsó szavaim mielőtt megint mély álomba merültem volna.
~ Három nappal később ~
~ Zoé szemszöge ~
Tavasz van. Olyan szép minden és az emberek olyan boldogok. Kár hogy én már soha nem lehetek olyan boldog. Na de hagyjuk az önsajnálatot ideje neki fogni a tavaszi nagytakarításnak.  A nappalival kezdek aztán majd sorra kerül az összes többi helység is.
~ Négy órával később ~
Már lassan végzek már csak a pince van. Lementem a lépcsőn és felkapcsoltam a villanyt. Hát igen itt a legnagyobb a rumli.
Oda sétáltam az egyik dobozhoz és kinyitottam.  Kb. ezer éves bulikellékek voltak benne. Hát szerintem ezekre már nincs szükségem, úgyhogy kuka. A második dobozhoz sétáltam és azt is kinyitottam, de nem kellett volna. Fénykép albumok, plüss macik, és CD-k voltak benne. Kivettem az egyik albumot és belelapoztam.
 A szívem majdnem meg szakadt. Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. A képen 5 ember volt. 5 ember akik egykor barátok voltak és mostanra már szinte nem is ismerik egymást. Ezek az emberek mi voltunk: Ádám, Ákos, Peti, én és Tomi. Kivettem a képet a helyéről és meg fordítottam. Ez állt a kép hátulján:  “Álmai mindenkinek lehetnek, de valóra váltani csak azok képesek, akiknek rettenetesen sok elszántsága, elkötelezettsége, önfegyelme és ereje van.”  Éreztem ahogy a könnyeim leperegnek az arcomon. Nem bírtam tovább zokogva rogytam a földre. A térdeimet felhúztam, az arcomat a kezembe temettem és vártam. Vártam bármire.
És egyszer csak jelezett a telefonom. E-mail-t kaptam. Bementem és leültem a nappaliban és bekapcsoltam a laptopomat. Amíg bekapcsolt engedtem egy pohár vizet, majd vissza ültem. Meg nyitottam az e-mail-eket. A legtöbb reklám volt. De volt köztük egy aminek a tárgya annyi volt, hogy "SEGÍTS". Gyorsan megnyitottam.  Nem hittem a szememnek.

" Kedves Zoé.

  Sajnálom a veszteségedet és a távozásodat. Kár, hogy nem ismerhettelek meg. Azért írtam hozzád ezt a levelet, hogy tudassam veled a csapatnak szüksége van rád. Hatalmas baj van, és úgy tudom csak TE vagy az aki segíteni tud. Elrabolták a parancsnok menyasszonyát, és senki nem tudja ki vagy kik lehettek azok. Segítened kell. Ákos és Ádám folyton ölik egymást és a másikat okolják Tomi halála miatt. Peti ki van készülve, három napja nem aludt folyton az irodában van és nyomok után kutat. Kérlek gyere Los Angeles- be amilyen gyorsan csak tudsz. 

                                        Előre is köszönöm; Hevesy Ramóna, az újonc."

Nem tudtam fel fogni. Még párszor elolvastam a levelet azután eldöntöttem, hogy oda utazom, de nem azért, hogy Petinek segítsek. A menyasszony miatt és Ádámék miatt teszem. Meg különben is kiváncsi vagyok erre a Ramónára. Ígyhát összecsomagoltam és elindultam a reptérre.