1. rész A kezdet

~ Kinga szemszöge~
Haza felé tartottam és gondolkoztam, amikor is egy fekete kis busz megállt mellett. Az ajtaja hirtelen kinyílt és három kapucnis fickó ugrott ki, majd betuszkoltak a kisbuszba. Pár másodperccel később egy tűt éreztem a nyakamon, aztán elsötétült minden. Amikor magamhoz tértem egy sötét helységben találtam magam. Párat pislogtam mire felfogtam mi történt. Elraboltak. A kezemet a szék hátújához kötözték. Próbáltam kiszabadulni, de a csomó nagyon esősen volt meghúzva.
- Ne is erőlködj. Nem tudod kifeszíteni a csomót- Mondta egy hang a szoba sarkából. Nem tudtam honnan de nagyon ismerős volt a hang, de ha felakasztanak akkor se tudom kihez kötni.
- Kivagy te? Hol vagyunk?-
- Hogy hol vagyunk az mind egy. Hogy ki vagyok? Az aki leakarta leplezni a vőlegényedet, de helyette egy golyót kapott a mellkasába-  Ki lehet ő? És honnan tud az eljegyzésről? Ezek és még vagy 100 ilyen kérdés cikázott a fejemben, de a számon csak ennyi jött ki: - Honnan ismersz? -
- Nem fogom megmondani, még nem. Gondolkozz egy kicsit Kinga- Honnan tudja a nevemet?  - Van egy kis dolgom, de ne aggódj vissza jövök, de hogy még véletlenül se gondolkozz a szökésen kapsz egy kis morfiumot- És azzal a nyakamba szúrta megint a tűt. Hatásos már megint elkábított. - Peti - Ezek voltak utolsó szavaim mielőtt megint mély álomba merültem volna.
~ Három nappal később ~
~ Zoé szemszöge ~
Tavasz van. Olyan szép minden és az emberek olyan boldogok. Kár hogy én már soha nem lehetek olyan boldog. Na de hagyjuk az önsajnálatot ideje neki fogni a tavaszi nagytakarításnak.  A nappalival kezdek aztán majd sorra kerül az összes többi helység is.
~ Négy órával később ~
Már lassan végzek már csak a pince van. Lementem a lépcsőn és felkapcsoltam a villanyt. Hát igen itt a legnagyobb a rumli.
Oda sétáltam az egyik dobozhoz és kinyitottam.  Kb. ezer éves bulikellékek voltak benne. Hát szerintem ezekre már nincs szükségem, úgyhogy kuka. A második dobozhoz sétáltam és azt is kinyitottam, de nem kellett volna. Fénykép albumok, plüss macik, és CD-k voltak benne. Kivettem az egyik albumot és belelapoztam.
 A szívem majdnem meg szakadt. Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. A képen 5 ember volt. 5 ember akik egykor barátok voltak és mostanra már szinte nem is ismerik egymást. Ezek az emberek mi voltunk: Ádám, Ákos, Peti, én és Tomi. Kivettem a képet a helyéről és meg fordítottam. Ez állt a kép hátulján:  “Álmai mindenkinek lehetnek, de valóra váltani csak azok képesek, akiknek rettenetesen sok elszántsága, elkötelezettsége, önfegyelme és ereje van.”  Éreztem ahogy a könnyeim leperegnek az arcomon. Nem bírtam tovább zokogva rogytam a földre. A térdeimet felhúztam, az arcomat a kezembe temettem és vártam. Vártam bármire.
És egyszer csak jelezett a telefonom. E-mail-t kaptam. Bementem és leültem a nappaliban és bekapcsoltam a laptopomat. Amíg bekapcsolt engedtem egy pohár vizet, majd vissza ültem. Meg nyitottam az e-mail-eket. A legtöbb reklám volt. De volt köztük egy aminek a tárgya annyi volt, hogy "SEGÍTS". Gyorsan megnyitottam.  Nem hittem a szememnek.

" Kedves Zoé.

  Sajnálom a veszteségedet és a távozásodat. Kár, hogy nem ismerhettelek meg. Azért írtam hozzád ezt a levelet, hogy tudassam veled a csapatnak szüksége van rád. Hatalmas baj van, és úgy tudom csak TE vagy az aki segíteni tud. Elrabolták a parancsnok menyasszonyát, és senki nem tudja ki vagy kik lehettek azok. Segítened kell. Ákos és Ádám folyton ölik egymást és a másikat okolják Tomi halála miatt. Peti ki van készülve, három napja nem aludt folyton az irodában van és nyomok után kutat. Kérlek gyere Los Angeles- be amilyen gyorsan csak tudsz. 

                                        Előre is köszönöm; Hevesy Ramóna, az újonc."

Nem tudtam fel fogni. Még párszor elolvastam a levelet azután eldöntöttem, hogy oda utazom, de nem azért, hogy Petinek segítsek. A menyasszony miatt és Ádámék miatt teszem. Meg különben is kiváncsi vagyok erre a Ramónára. Ígyhát összecsomagoltam és elindultam a reptérre.